Szerethető vagyok? Számít, amit érzek? Bízhatok abban, hogy ha szükségem van valamire, válasz érkezik? Ezek a kérdések nem tudatosan, de már az élet legkorábbi szakaszában megfogalmazódnak a gyermek lelkében.

A kötődés ereje: biztos alap vagy bizonytalan világ

Az első életév különösen sorsdöntő abból a szempontból, milyen mintázatok alakulnak ki a gyermekben a kapcsolatokkal, a világgal és önmagával kapcsolatban. Egy szeretetteli, válaszkész, biztonságos kötődés[1] hatására a világ barátságos, kiszámítható hellyé válik. Az ilyen gyermekek bátrabban fedezik fel a környezetüket, rugalmasabban alkalmazkodnak, könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat, és jobban bíznak másokban.

Amikor azonban a kötődés bizonytalan – mert a szülők érzelmileg kiszámíthatatlanok, vagy a válaszaik következetlenek – a világ zavaros, fenyegető hellyé válhat a gyermek számára. Ez a bizalmatlanság később is megjelenhet: kapcsolati nehézségek, önértékelési problémák, vagy épp kötődési zavarok formájában.[2]

A szenzitív időszak: amikor minden pillanat számít

Már a magzati korban elindul a kapcsolódás: a baba átérzi édesanyja érzelmi állapotait, hallja a hangját, érzi az érintését. A születés utáni időszak pedig különösen érzékeny, úgynevezett „szenzitív periódus”, amikor az érintésnek, a közelségnek, a melegségnek kiemelt szerepe van.[3] A gyermek nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is az anya testéből „nő ki”, így a testkontaktus, az ölelés, a szemkontaktus, a válaszkész gondoskodás alapozza meg az első, legalapvetőbb biztonságérzetet.

Fontos azonban tudni: még ha az első év ennyire jelentős is, soha nincs minden „eldöntve” egyetlen szakaszban. Jöhetnek váratlan nehézségek, bonyodalmak, a szülés vagy a kezdeti napok sem mindig alakulnak ideálisan – és ez rendben van. A kötődés nem egyetlen pillanat műve, hanem egy folyamat, amely folyamatosan épül. Amennyiben a szülőben megvan a valódi szándék, hogy a gyermekére hangolódjon, őt megértse és gondoskodjon róla, akkor ez a kapcsolat biztonságos alapokra kerülhet.

A fejlődés spirálja – újra és újra kapcsolódni

A gyermek fejlődése nem lineáris, inkább olyan, mint egy spirál: ugyanazok a problémák vagy érzelmek újra előkerülhetnek, csak mindig más formában. A csecsemőkori sírás később daccá, majd kamaszkori lázadássá formálódhat. Ezek a nehézségek sokszor a kötődés újrafeldolgozásának lehetőségei is.

A szülő, aki átélte már a korábbi szakaszokat, ilyenkor nemcsak tapasztaltabb, hanem több eszközzel is rendelkezik – és a gyermek is érettebb. Egy megértő ölelés, egy nyugodt beszélgetés, egy újfajta reakció mind lehetőséget ad arra, hogy a kapcsolat elmélyüljön, és még akkor is gyógyuljon, ha valami korábban nem úgy sikerült.

Az első kötődési szakasz – 0–2 hónap: a bontakozás ideje[4]

A szülés utáni első napok, különösen az első 24–36 óra, kulcsszerepet játszik a kötődés szempontjából. Az újszülött érzékei közül ebben a szakaszban a tapintás és a szaglás a legélesebbek. Ezért is nélkülözhetetlen a bőr-bőr kontaktus, az úgynevezett „aranyóra” megvalósulása. Ez nemcsak a szoptatás sikerességét segíti, hanem az érzelmi összehangolódást is. A hormonok által támogatott, éber állapotban a baba keresni kezdi az anya közelségét, szemkontaktust, hangokat.

Az aranyóra meghosszabbítása, valamint a roaming-in rendszer – ahol az újszülött az anya mellett marad – lehetővé teszi, hogy a baba és az anya között már a kezdetektől biztonságos, meleg kapcsolat alakuljon ki. Mindez nemcsak a baba fejlődése, hanem az anyai érzések megszületése szempontjából is kulcsfontosságú.

Második kötődési szakasz – 2–7 hónap: „Én és a másik”⁴

Ebben az időszakban a baba elkezdi érzékelni saját különálló létezését. Tudatosodik benne, hogy ő és az anya nem egy és ugyanaz. A szociális mosoly megjelenik,[5] ami a másik ember jelenlétére adott reakció – a kisbaba aktívan kezdi keresni a kapcsolatot. Ebben a szakaszban különösen fontos a dajkanyelv, a folyamatos kommunikáció, a válaszkészség és az érintés, akár babamasszázs[6].

A gyermek akkor tapasztalja meg igazán, hogy képes hatni a környezetére, ha a szülő érzékenyen reagál a jelzéseire. Ez az élmény nemcsak az énkép, de a bizalom és a másokhoz való kötődés fejlődésének is elengedhetetlen része.

Harmadik kötődési szakasz – 7–15 hónap: indul a felfedezés⁴

Ebben az időszakban a baba egyre határozottabban fedezi fel a világot – és közben egyre tudatosabban ragaszkodik is[7]. A szeparációs szorongás megjelenése természetes: a gyermek most kezdi igazán érteni, hogy az anyja elmehet – és ez félelmet kelthet benne. Ugyanakkor már válogat is a kapcsolatok között, nem mosolyog mindenkire, saját szándékai és preferenciái is kirajzolódnak.

Fontos, hogy a szülő ebben az időszakban is a gyermek hullámzó igényeihez tudjon igazodni: engedje felfedezni, de legyen ott, amikor visszatér. Ez az „elmehetek és visszajöhetek” élménye adja meg a gyermeknek az érzelmi biztonság érzését, ami egész életén át elkíséri majd.

Minden érintés nyomot hagy

A testkontaktus, az érintés, az ölelés, a válaszkészség mind-mind olyan élmények, amelyek nem múlnak el nyomtalanul. A szeretetteljes jelenlét nemcsak a gyermek lelkében, hanem a kapcsolatok minőségében is ott marad – akár évekkel később is. És ami talán a legfontosabb: mindig van lehetőség kapcsolódni, újrakezdeni, javítani. A szülői szeretet rugalmasságában rejlik a legnagyobb erő.

A beteggel, laikus fogyasztóval történt egyeztetést követően az Egészségügyi Szakember hozza meg a megfelelő kezelésről a döntést!

SUD-HU-00300

2025. 04. 29.

[1] https://gyerekszoba.hu/gyerek/amit-feltetlenul-tudni-kell-a-kotodesrol/

[2] https://www.child-encyclopedia.com/attachment/according-experts/attachment-early-age-0-5-and-its-impact-childrens-development

[3] https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/az-erintes-varazsa

[4] https://gyerekszoba.hu/baba/a-kotodes-stadiumai-a-szuletestol-a-baba-egyeves-koraig/

[5] https://gyerekszoba.hu/baba/a-tarsas-kepessegek-fejlodese-a-gyermeknel/

[6] https://gyerekszoba.hu/baba/a-babamasszazs-hatasai/

[7] https://gyerekszoba.hu/a-baba-fejlodese/8-honapos-baba-fejlodese/