Minden gyerek más ütemben fejlődik – de vannak határok

A beszédfejlődés legalább annyira változatos, mint a mozgásfejlődés – ha nem még inkább. Egyes babák már tíz hónaposan értik az első szavakat, mások csak jóval később kezdenek el kommunikálni, mégis mindkét fejlődési út lehet teljesen normális. Éppen ezért rendkívül nehéz szülőként megállapítani, mikor beszélhetünk elakadásról.

Régen elég volt „hároméves koráig megszólalnia” – és bár ma már másként gondolkodunk erről, sok családban még mindig az a reakció: „ne aggódj, majd beindul”. Pedig ma már egyértelmű szakmai irányelvek segítenek abban, mikor érdemes odafigyelni, vagy akár szakemberhez fordulni.

Mikortól számít késésnek a hallgatás?

Általánosságban két-két és fél éves korra várható el, hogy a gyermek legalább ötven aktívan használt szóval rendelkezzen, és elkezdjen egyszerű szavakat összefűzni. Ha ekkor még nem indul meg a beszédprodukció, az már gyanúra adhat okot. Kisebb különbségek lehetnek a nemek között is: a lányok általában előbb kezdenek beszélni, míg a fiúknál gyakrabban tapasztalható késés – részben a tesztoszteron beszédközpontra gyakorolt hatása miatt.[1]

Fontos tudni, hogy a beszédértés – tehát amit a gyerek megért – mindig megelőzi a beszédprodukciót. Ezért az első kérdések között az is ott van: vajon érti-e, amit mondunk neki?

Változatos okok a háttérben

A beszédfejlődés késését számos tényező befolyásolhatja. Lehet, hogy egészen hétköznapi dolgok állnak mögötte – például visszatérő fülgyulladás, ami rontja a hallást –, de előfordulhatnak genetikai, neurológiai vagy szociális okok is.

Az érzelmi biztonság, a megfelelő mennyiségű és minőségű verbális inger, a közös játék és kapcsolódás mind-mind alapvető feltételei a beszéd kibontakozásának. A túlzott képernyőidő, különösen a passzív mese- vagy videónézés, ezzel szemben inkább gátolja a fejlődést, mintsem segítené.

Egyéni eltérések vagy figyelmeztető jelek?

Természetesen minden gyermek más. Az első két évben még gyakoriak a visszaesések, ugrásszerű fejlődések – emiatt sem könnyű megállapítani, hol húzódik a „még normális” és a „már elakadt” közötti határ. A szakemberek szerint azonban az alábbi életkoroknál érdemes figyelni:[2]

• 6 hónaposan még nem gagyog, nem figyel a hangokra
• 1 évesen nincs mutogatás, nem utánoz hangokat, nem használ egyszerű szavakat
• 18 hónaposan nincs legalább 6-10 értelmes szava, nem érti az egyszerű kéréseket
• 2 évesen nincs 50 aktív szava, nem fűz össze 2 szót („anya jön”, „nem kérem”)
• 3 évesen még a közvetlen környezet számára is nehezen érthető a beszéde

Ha ezek közül bármelyik megfigyelhető, nem érdemes tovább várni – érdemes védőnőhöz, házi gyermekorvoshoz vagy a pedagógiai szakszolgálathoz fordulni.

Mozgás és beszéd – több a kapcsolat, mint gondolnánk

Sokan nem tudják, de a mozgás- és beszédfejlődés szorosan összefügg egymással. A nagymozgások (kúszás, mászás, egyensúlygyakorlatok) fejlesztése nemcsak a testi ügyesedést segíti, hanem az idegrendszeren keresztül a beszédközpont érését is.[3] Ezért, ha megkésett mozgásfejlődés is fennáll, még fontosabb a korai fejlesztés megkezdése.[4]

Olykor már az is hatalmas változást hozhat, ha a gyermek mozgásterápiát kap – például gyógytornát, Dévény-kezelést, Pető-módszert vagy Katona-terápiát. Minél korábban kezdődik a fejlesztés, annál nagyobb az esély a teljes felzárkózásra.

Mit tehetünk mi, szülők?

Szülőként nem feladatunk diagnosztizálni – de igenis van felelősségünk abban, hogy észrevegyük a jeleket, és bátorító, beszédet segítő környezetet biztosítsunk.

A legfontosabb: beszéljünk minél többet a gyermekünkhöz. Lassú, tiszta, ismétlődő beszéddel, a mindennapi tevékenységek narrálásával rengeteget adhatunk. „Most megpucoljuk az almát. Ide tesszük a kis tányérra. Látod, piros.” Ezek a mondatok sokkal többet jelentenek, mint elsőre gondolnánk.

A közös mesélés, mondókázás, éneklés is aranyat ér. A ritmus, az ismétlődés, a dallam – mind segítenek a beszédfejlődésben. És még valami: kerüljük a túlzott képernyőhasználatot. A mesék és videók nem pótolják a valós, élő kommunikációt.

A hibás kiejtést sem kell rögtön javítani – elég, ha mi magunk helyesen ismételjük vissza a szót. A lényeg: ne kritizáljuk, ne nevetgéljünk rajta, inkább adjunk biztonságot és visszajelzést.

Sokat segíthetnek azok a játékos mozgásformák is, amelyek fejlesztik az egyensúlyt – ilyen például a labdázás, a hinta, a trambulin. Ezek az ingerek az idegrendszeren keresztül támogatják a beszédért felelős területek érését is.

Nem szégyen, ha segítségre van szükség

A legfontosabb üzenetünk: nem a „még várjunk” a megoldás. Sokkal inkább az, hogy nézzünk rá tudatosan gyermekünk fejlődésére, és merjünk kérdezni, segítséget kérni. A védőnő, a gyermekorvos, a logopédus vagy korai fejlesztő szakember abban van, hogy támogasson – nem ítélkezni, hanem segíteni.

És még valami: ha egyszer úgy látjuk, hogy gond van, ne csak a beszédre koncentráljunk, hanem a teljes képet nézzük.[5] A gyerek fejlődését komplexen érdemes szemlélni – figyelve arra, hogy a mozgás, a játék, a figyelem, a kapcsolódás hogyan alakul.

A legtöbb esetben – ha időben észleljük – a beszédkésés jól fejleszthető. De ehhez az kell, hogy ne a „majd kinövi” legyen az első reakció. Hanem az, hogy figyelünk. Kérdezünk. És ha kell, cselekszünk.

A beteggel, laikus fogyasztóval történt egyeztetést követően az Egészségügyi Szakember hozza meg a megfelelő kezelésről a döntést!

Kód: SUD-HU-00403                                                  Dátum: 2025.08.13.

[1] https://wmn.hu/wmn-life/57158-amikor-hiaba-varjuk-hogy-megszolaljon--a-megkesett-beszedfejlodes-hattere-es-kovetkezmenyei

[2] https://tunderidoktorneni.hu/betegsegek/beszedfejlodes

[3] https://epa.oszk.hu/03000/03047/00056/pdf/EPA03047_gyosze_2012_2_136-145.pdf

[4] https://fpsz.hu/mozgasfejlodes-es-a-beszed/

[5] https://gyerekszoba.hu/baba/a-beszedfejlodes-szakaszai-1-eves-korig/