Túlélni a dackorszakot – avagy miért nem „rossz” a gyerek, csak épp fejlődik?

Túlélni a dackorszakot – avagy miért nem „rossz” a gyerek, csak épp fejlődik?

2025-10-06 09:00:00

Mit nevezünk dackorszaknak?

A kisgyermekkor egyik legviharosabb és legmeghatározóbb szakasza általában másfél éves kor körül kezdődik, és egészen négyéves korig is eltarthat. [1]Bár gyakran halljuk a „terrible twos”, azaz „szörnyű kettesek” kifejezést, a dackorszak nem egy konkrét évhez kötött, hanem egy hosszan elnyúló, normális fejlődési szakasz.

A gyerek ilyenkor kezdi megtapasztalni, hogy ő maga is egy önálló személyiség, saját vágyakkal, elképzelésekkel és döntésekkel. De miközben az akarata erősödik, az érzelmi szabályozás, a kommunikáció és a problémamegoldó képessége még nem fejlődött ki eléggé. Ez a kettősség – erős akarat, de fejletlen önkontroll – gyakran vezet dühkitörésekhez, heves tiltakozáshoz, síráshoz, sőt, néha akár földön fetrengéshez is. És bármilyen meglepő: ez mind rendben van így.

A dac hátterében nem rosszindulat áll

A dackorszak nem a szülők elleni lázadás, nem hiszti, és végképp nem „rosszaság” – hanem egy teljesen normális, sőt szükséges érzelmi és idegrendszeri fejlődési folyamat.[2] Ilyenkor a gyermek még nem tud másként kommunikálni vagy szabályozni a frusztrációját. Épp ezért nem segít, ha fegyelmezni próbáljuk vagy megszégyenítjük. Sokkal inkább megértésre, keretekre és kapcsolódásra van szüksége.

A háttérben több párhuzamos fejlődési folyamat zajlik: az én-tudat kialakulása, az érzelemszabályozás még kezdetleges működése, a beszéd fejletlensége, valamint a határok keresése. A gyermek azt próbálgatja, hol vannak a keretek, mi az, amit ő dönthet el – és közben megélheti azt is, hogy a szülő akkor is vele van, ha ő épp dühös, nyűgös, vagy teljesen más irányba húz.

Nem mindig tudja, mit érez – de érzi, hogy fontos

Gyakori, hogy a gyerek egyik pillanatban nevet, a másikban sírva fakad, mert nem kapja meg a piros bögrét. Sokszor egyszerre érez fáradtságot, frusztrációt, éhséget és dühöt – és mindezt még nem tudja szavakba önteni. Ilyenkor a viselkedése lehet meglepő, heves és logikátlan. [3]Fontos, hogy ne az adott reakcióra koncentráljunk, hanem arra, mi lehet a háttérben. A fáradt kisgyerek nem szándékosan mond ellent vagy sír rá mindenre – csak még nem tud máshogy kérni segítséget.

Ha meg tudjuk nevezni az érzéseit – például: „Nagyon dühös lettél, mert most nem viheted magaddal a labdát” – azzal segítünk neki abban, hogy megtanulja, amit érez, az rendben van. És idővel képes lesz ezeket az érzéseket szavakba is önteni, nem csak testbeszéddel és sírással közölni.

Mit tehet a szülő? Maradjon a parton – ő a világítótorony

Ebben az időszakban a szülő feladata nem az, hogy „kiiktassa” a dackorszakot, hanem hogy végig ott legyen mellette. Ne próbáljunk meg „győzni” egy dühkitörésben – ez nem verseny. A cél az, hogy a gyerek megélje az érzelmeit, miközben érzi, hogy biztonságban van, és nem veszítjük el a kapcsolatot vele. Ez gyakran azt jelenti, hogy mellette maradunk, amikor sír, nem szidjuk le, hanem megvárjuk, míg megnyugszik – és utána öleljük meg.[4]

A következetes, de rugalmas szabályok is segítenek. Nem kell mindenre igent mondani, de jó, ha a gyermek tudja, mi az, ami mindig ugyanúgy történik, és mi az, amiben választhat. [5]Például, ha eldönthet két póló közül, azzal azt éli meg, hogy van beleszólása – de a kereteket mégis mi adjuk. Ez egyszerre ad neki szabadságot és biztonságot.

A napi rutin, a kiszámíthatóság, az előre jelzett események (például: „Még öt perc játék, aztán jövünk vacsorázni”) mind segítenek a dühkitörések megelőzésében. Ahogy az is, ha mi magunk nyugodtak tudunk maradni. A gyerekek nem azt tanulják meg, amit mondunk – hanem azt, amit mi magunk is csinálunk. Ha a szülő képes a legnagyobb viharban is higgadt maradni, azzal mintát ad arra, hogyan lehet később ők maguk is szabályozni az érzelmeiket.

Lehet, hogy túl korán jön – de attól még normális

Vannak gyerekek, akiknél már 12 hónapos kor körül megjelenik a dacos, tiltakozó viselkedés. [6]Ez gyakran a korai öntudat, vagy a beszéd hiányából fakadó frusztráció jele. Ha egy baba nem tudja kifejezni, hogy mit szeretne, könnyen dühbe gurulhat. Emellett az idegrendszeri érzékenység is befolyásolja, mennyire reagál hevesen.

Ez nem feltétlenül utal problémára. Ha a gyerek a legtöbb helyzetben kapcsolódik, keresi a szemkontaktust, érdeklődik és elérhető érzelmileg, akkor a dacos viselkedés a fejlődés természetes velejárója. Ha viszont a dühkitörések nagyon gyakoriak, hosszú ideig tartanak, vagy más aggasztó jel is társul hozzájuk (például erős visszahúzódás, kontaktushiány), érdemes gyermekpszichológus véleményét kérni.

Meddig tart mindez?

A legtöbb gyermeknél a dackorszak három és fél – négy éves korra fokozatosan enyhül. Persze ez nem jelenti azt, hogy utána minden konfliktusmentes lesz – de az érzelemszabályozás, a kommunikáció, és az együttműködési képesség nagyot fejlődik ebben az időszakban. Hogy kinél milyen hosszan és milyen intenzitással zajlik, az függ a gyermek temperamentumától, a környezettől, és persze attól is, hogyan reagál rá a szülő.

A legfontosabb, amit adhatunk: elfogadó jelenlét

A dackorszakot nem lehet „kijavítani”. Nem is kell. Sokkal fontosabb, hogy a gyerek azt tanulja meg: az érzelmei rendben vannak, akkor is szerethető, ha épp dühös, és mindig van valaki mellette, aki segít neki rendeződni. Ez az élmény lesz az alapja annak, hogy később ő maga is képes legyen szabályozni a viselkedését, és másokat is tiszteletben tartani.

És igen – lesznek még földön fekvős jelenetek a bolt közepén. Lesz, hogy háromszor indulunk el otthonról, mert a cipő nem jó. Lesz, hogy elfogy a türelmünk. De ha tudjuk, hogy mindez a fejlődés része, és nem a mi hibánk vagy a gyerek „rosszasága”, máris könnyebb elengedni a feszültséget – és kapcsolódni ahhoz, ami igazán számít: hogy ott vagyunk egymásnak.

A beteggel, laikus fogyasztóval történt egyeztetést követően az Egészségügyi Szakember hozza meg a megfelelő kezelésről a döntést!

Kód: SUD-HU-00405                                                  Dátum: 2025.08.13.

 

 

[1] https://gyerekszoba.hu/kisgyerek/mikor-kezdodik-a-dackorszak/

[2] https://wmn.hu/wmn-life/54680-segitseg-dackorszak--hogyan-kezeljuk-okosan-a-kiborito-helyzeteket

[3] https://gyerekszoba.hu/kisgyerek/jelek-hogy-itt-a-dackorszak/

[4] https://www.webbeteg.hu/cikkek/csecsemo_gyermekneveles/28942/tulelesi-kisokos-dackorszak

[5] https://fpsz.hu/dackorszak/

 

Cikkek