A hétköznapok terhei

Egy kisgyerekes hétköznap akkor is kimerítő, ha ketten csinálják. De ha egyedül viszed végig a napokat, az éjszakákat, a reggeleket, akkor nemcsak több a feladat, hanem sokkal nagyobb a lelki teher is. Nem tudod megosztani valakivel a bizonytalanságot, az aggodalmat, a nehézséget – de sokszor még az örömöt sem. Nem mindig van kihez odafordulni, ha baj van, és nem mindig van, aki veled örülne, amikor a gyerek először kimond egy szót, vagy neked szalad egy öleléssel.

A társadalmi elvárások sokáig azt sugallták, hogy a „jó család” két szülőből áll. De a kutatások, a pszichológia, és legfőképpen a valóság mást mutat. Nem a családformán, hanem a kapcsolat minőségén múlik, hogyan érzi magát a gyerek. Egy gyerek akkor van jól, ha biztonságban érzi magát, ha figyelmet, törődést, szeretetet kap. És ezt megadhatja egy szülő is – legyen ő anya vagy apa.

Nem „fél szülő”, hanem kettő egyben

Az egyedülálló szülőség nem azt jelenti, hogy valaki „csak fél szülő”. Sőt: sokszor azt jelenti, hogy egyszerre kell két ember munkáját elvégezni. [1]Az egyik pillanatban gondoskodó vagy, a másikban fegyelmező. Hol takarítasz, hol altatsz, hol ügyintézel. Nincs váltótárs, nincs hétvégi pihenő, és gyakran nincs senki, aki egyáltalán megkérdezné: „És te hogy vagy?”

Talán néha azt érzed, hogy nem csinálod elég jól. Hogy másoknak könnyebb, hogy más családokban több az egyensúly, a segítség. [2]De ne feledd: az, hogy egyedül vagy benne, nem tesz kevésbé elkötelezetté, figyelmesebbé vagy szerethetőbbé szülőként. A jelenléted, a válaszaid, az ölelésed – ezek számítanak igazán.

A gyerekeknek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem olyan kapcsolatra, ami kiszámítható, érzelmileg elérhető, szeretetteljes. John Bowlby brit pszichológus már az 1960-as években kimutatta: a biztonságos kötődés alapja nem az, hogy hány szülő van jelen, hanem az, hogy a szülő valóban ott van – figyel, válaszol, kapcsolódik.

A logisztika súlya és a saját szükségletek háttérbe szorulása

A gyakorlati oldal persze nem elhanyagolható. A napi logisztika – óvoda, iskola, orvos, munka, főzés, bevásárlás – már önmagában is rengeteg. Ehhez társul még a pénzügyi nyomás, az időhiány, a fáradtság. [3]Sok egyedülálló szülő úgy éli meg a mindennapokat, mintha egyfolytában csak „működtetné” az életet. És miközben minden a gyerekről szól, nagyon könnyű teljesen háttérbe szorítani a saját szükségleteinket.

Pedig a szülő jólléte nem másodlagos – épp az tartja össze a családot. Ha nincs időd enni, aludni, beszélgetni, kikapcsolni, az nemcsak neked rossz, hanem előbb-utóbb a gyerekednek is. Mert ha te kimerülsz, ha már nem marad benned szeretetből fakadó figyelem, akkor nem tudsz igazán kapcsolódni.

A segítség nem gyengeség

Sokan nehezen kérnek segítséget. Főleg akkor, ha már annyiszor elutasítást vagy bírálatot kaptak. A „csakazértis megoldom” hozzáállás érthető – de hosszú távon megvisel. A támogatás nem gyengeség, hanem erőforrás. Beszélhetsz róla baráttal, rokonokkal, más egyedülálló szülőkkel, akár egy segítő szakemberrel. Nem vagy kevesebb attól, ha elmondod: „Fáradt vagyok.” Épp ellenkezőleg – ember vagy. Szülő, aki gondoskodik – és ez magában is tiszteletet érdemel.[4]

A minőségi jelenlét többet ér, mint az idő mennyisége

Sokszor azt hisszük, a gyerekeknek sok idő kell tőlünk. Valójában a jelenlét minősége sokkal fontosabb, mint a mennyiség. Ha a nap során csak tíz-tizenöt percet tudsz teljes figyelemmel, öleléssel, játékkal vagy mesével adni – az is számít. Ezek a pillanatok adják azt az érzelmi biztonságot, amiből a gyermek táplálkozik, és amit majd továbbvisz magával az életbe.

Az egyedüllét gyász és újrakezdés is lehet

Előfordulhat, hogy a szülőséged gyászhoz kapcsolódik. Egy elveszített kapcsolat, egy haláleset vagy egy soha meg nem valósult közös jövő miatt. Ilyenkor nemcsak a mindennapokat kell újraépíteni, hanem az önazonosságot is. Közben pedig ott a gyermek, akinek a saját gyászát, veszteségét is segíteni kell feldolgozni. Ez nem kis feladat, de nem is kell egyedül csinálni. Léteznek segítő szolgáltatások, pszichológusok, önsegítő közösségek, ahol beszélhetsz, és ahol elfogadnak ítélkezés nélkül.

Sokan az új kapcsolatok kialakításán is sokat gondolkodnak. Mikor jön el az ideje? Mennyire fogja ezt a gyerekem elfogadni? Egy új társ lehet ajándék is, ha figyelmesen, fokozatosan, tisztelettel lép be az életetekbe. De nem mindenki vágyik új párra – és ez is rendben van. Nem attól vagy teljes szülő, hogy van melletted valaki. Attól vagy teljes, hogy jelen vagy.

Az én-idő túlélési eszköz

Végül: ne feledkezz meg magadról. A testedről, a lelkedről, az emberről, aki a szülő mögött van. Keresd meg azokat az apró időszakokat, amikor csak magadra figyelhetsz. Lehet ez egy séta, egy könyv, egy kávé egyedül, vagy csak pár perc csend. Ezek az én-idők nem luxusok, hanem túlélési eszközök. Segítenek abban, hogy holnap is oda tudj fordulni a gyerekedhez – türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel.

Az egyedülálló szülőség sokféle lehet – de minden formájában értékes. A legfontosabb, amit tehetsz, hogy figyelsz magadra és a gyermekedre – és újra meg újra kapcsolódsz hozzá. Nem kell tökéletesnek lenned. Elég, ha elég jó vagy. És ezt minden nap újrakezdheted.

A beteggel, laikus fogyasztóval történt egyeztetést követően az Egészségügyi Szakember hozza meg a megfelelő kezelésről a döntést!

Kód: SUD-HU-00449                                                            Dátum: 2025.09.30.

[1] https://www.noklapja.hu/aktualis/2025/09/02/15-teny-egyedulallo-szulosegrol/

[2] https://divany.hu/szuloseg/egyedulallo-szulo-kieges/

[3] https://wmn.hu/wmn-life/61531-ha-egyedulallo-szulo-vagy-tied-a-felelosseg-a-gondokat-neked-kell-megoldanod-

[4] https://anyamagazin.hu/anyaszolga/gyermekuket-egyedul-nevelo-szulok-napja/